Welcome 2019
Újra eltelt egy év, így megragadom az alkalmat s összefoglalom 2018 történéseit.
Tavasszal a divaté volt a főszerep. Először Preciosa kristály ékszereket fotóztunk egy webáruház számára, majd az új Daalarna esküvői ruhák fantasztikus divatbemutatóján lőttünk megannyi fotót.
Az esküvői szezon egy felejthetetlen olasz esküvővel indult. Itt álljunk meg és hagy meséljem el Nektek részletesen a történetet mert ez az út az egész évünket meghatározta egyaránt jó és rossz értelemben is.
A szombaton lévő esküvőre már pénteken délelőtt elindultunk. Félúton kb 14 óra körül, Ljubljanától pár 10 kilométerre azonban egy benzinkútnál lerobbant a kocsink.
Akkor még nem tudtuk, hogy a motorban a dugattyú tört ketté, de nem is azon gondolkodtunk, hanem észveszejtő telefonálásokba kezdtünk. Első körben felmerült a havária, kerestünk helyettesítő fotóst. Sok telefont bonyolítottunk le különböző autószervizesekkel, mi lenne a legjobb megoldás. Többen próbáltak segíteni nekünk, még a közeli benzinkútról is küldtek egy trailert, de végül úgy döntöttünk, hogy visszaszállítjuk az autót Magyarországra, s kérünk csereautót folytatva az utunkat. Itt jegyezném meg, hogy csőstül jönnek a bajok. Rossz autópálya matrica miatt (szlovák és nem szlovén) megállt mellettünk egy autópályamatrica ellenőrző autó s megbüntetett volna, de végül megértették, hogy nem vagyunk könnyű helyzetben. Gyorsan vennünk kellett matricát, s elnézték nekünk végül az esetet. Mindezek után, míg mi izzottunk az adrenalintól 22 óra körül a kocsi akkumulátorából is kifogyott az energia, így ülhettünk a sötét hidegben..
Végül hajnali 2-kor megérkezett a trailer, pedig már az alváson gondolkodtunk. Pikk pakk leszedték a csere autót, felrakták a miénket. Még egy utolsó könnyes búcsút vettünk tőle (ha belegondoltok vad idegenekre bíztuk rá, forgalmival együtt) ha soha többet nem látnánk. S 2:30 magasságában folytattuk utunkat Olaszország felé.
Egy pillanatra azért álljunk meg a történetben. Hajnali három múlt, kb 2 óra volt hátra az útból, s semmi nem garantálta azt, hogy a bookingon foglalt szállásunkat el tudjuk majd foglalni. Ez a gondolat hasított belénk, amikor átléptük az olasz határt. Ugyan szállásadónknak megírtuk mi történt velünk, s vissza is írt messengeren. Később beszéltünk is vele telefonon, megnyugtatott, lesz akitől megkapjuk a kulcsokat. Csak azért mégis, reggel 5 körül hogyan??
Szóval az elalvás nagy küzdelmében, feleségem tartotta bennem a lelket. Mindent kitalált már, többször megálltunk, énekeltünk, azt hiszem nem véletlenül szeretem annyira. Megérkeztünk.
Írtunk a messengeren, 5-8 perc után semmi. Láttuk, hogy olvasta a másik oldal, de nem válaszolt. Végül egy idős bácsi jelent meg, s közbe a messengeren is megérkezett az üzenet, hogy fog jönni a ház gondnoka. Ugyan csak olaszul tud (mi nem), s rengeteget fog magyarázni, megmutat majd mindent! Nagyon hálásak voltunk neki, tényleg nagyon sokat magyarázott, egy kukkot nem értettünk belőle, de látszott, hogy nagyon akar segíteni. Nekünk másra nem volt szükségünk, csak egy ágyra ?
Lefekvés előtt még gyorsan elküldtük a párnak a jelzést, hogy „minden rendben” időben ott leszünk!
Aztán kb 3 óra alvás után különösen nagy izgalommal ébredtünk az esküvő napján, hiszen egyszer van a párnak esküvője, tökéletesnek kell lennünk, nem hibázhatunk!
Maga az esküvő csodálatos helyszínen a Castello Bevilacquaban volt. Szuper helyszín, rengeteg téma, nagyon figyelmes kiszolgálás.
A templomi szertartás pedig egy hamisíthatatlan olasz templomban volt.
Egyszerre elfelejtettük az elmúlt 24 órát, s elvarázsolt minket is a két ember szerelme. Ezért az érzésért csináljuk.
Vasárnap egy nap pihenő következett, de nem tudtunk a lazulással foglalkozni. Hétfőre beszéltük meg a kreatívot, elmentünk tehát helyszínt keresni. Egy tű a szénakazalban, megannyi ötlet merült fel. Garda tó bizonyult volna a legjobbnak, el is mentünk oda megnézni a lehetőségeket. Még egy-két étteremmel, hotellel is beszéltünk, hogy a szép aulában vagy kertben lehetne-e fotózni, de végül elálltunk ettől a lehetőségtől, mert Sirmione városába másfél óra a bejutás és így lekéstük volna a reggeli fények adta legszebb órákat.
Montagnana volt a B terv, (ebben a városban volt a szállásunk) így ezt választottuk. A zűr csak ott volt, hogy mivel én mindig benzines autót tankoltam, s senki nem mondta, hogy dízeles csere autót kaptunk (astra), ezért reggel első utunk (vasárnap) egy szervízbe vezetett. Az autót ott is hagytuk végül, a pár autójával mentünk mindenhova. A bosszankodás ellenére fantasztikusan telt a fotózás, izzott a szerelem mi pedig nem győztük fotózni a szépet. Azt hiszem a képek magukért beszélnek.
Délután elbúcsúztunk az ifjú házasoktól, visszavittek minket a szállásra. Még a szállásadónk segítségével kiváltottuk az autót, s miénk lett az este ?
Ennyi történés után azt várnátok, hogy pihentünk. Jaj ne már, Olaszországban vagyunk ? ! Na ne! Ugyan nem mentünk messzire de Montagnana-t így is bejártuk. Persze kidőltünk rendesen, de másnap haza út volt, vagyis pontosabban a szerviz fele vettük az irányt ahova az autónkat vitték. Persze visszamenetben esemény mentesebb volt az út, de látva a magyar rendszámot, nemzetközi diákokba botlottunk az egyik benzinkúton, akik Pestre akartak eljutni. Azt hiszem ez a hab még hiányzott nekünk ?
Végül megérkeztünk Nagykanizsa mellé, ahol megbeszéltük még a részleteket, kifizettük a csere autót és trailert, s elvitettük magunka a vonatpályaudvarra.
A történetnek végül nem lett túl szép happy endje, bár az esküvőn hogy ott lehettünk ezúton is köszönjük, mesés volt! Az autót sajna több mint 6 hónapig rakták össze, gyakorlatilag teljes motor felújításon esett át.
A nyáron követték egymást az esküvők, sok kedves párt megismertünk és rengeteg élményt, tapasztalatot szereztünk.
Mindeközben nem feledkeztünk meg kis Hattyúnkról sem. Két hetente látogattuk, csak talán augusztusban nem. Sajnos rengeteg csúszás, megoldandó feladat volt, de azt olvassátok a többi posztban. A lényeg, hogy kész lett, hivatalosan is bemutatkozott, s a februári VW Depoban még egy interjú is megjelenik róla ?
Természetesen, aki élőben is látni akarja, találkozhat vele a január 26-27-i esküvő kiállításon a Papp László arénában az A9-es standon!
Lehetőségként sokat fejlődtünk a koncertfotózások terén is, amiből egyre többet vállaltunk tavaly.
Itt is inkább a képek beszéljenek helyettünk:
Külön meg kell említenem a Kerekes Band-et, mivel megszületett első könyvük, a
Kábé23 – a Kerekes Band első majdnem két és fél évtizede – amiben jelentős mértékben hozzájárultunk a vizualizációhoz, mivel sok-sok képünk szerepel benne. Ha tudjátok nézzétek meg, vagy töltsétek le, mert elektronikusan is elérhető. Nagyon jó lett!
Folytattuk a projektjeinket is, melyek közül az ősszel megrendezett esküvői Workshop volt a legkiemelkedőbb.
Meg kell, hogy mondjam magánéletünkben sem unatkoztunk, Bence szép lassan cseperedik. Nagyon várjuk már hogy megossza velünk Ő is a véleményét, egyelőre az „apa” és „nem” szavak nála a legütőképesebbek, de mindent megért már, maximum nem akarja megérteni ? Valahol úgy érzem sok esetben Ő is türelmesebb velünk, rengeteget utazunk s nem kérdés ahova tudjuk visszük magunkkal. Vele teljes a csapatunk ? Lassan már beleszól a fotók feldolgozásába is ?
Időközben egy költözésen is túl vagyunk, ami nem kis logisztikát vonzott maga után novemberben és decemberben. Igyekeztünk nagyon gyorsan rendet csinálni, ami egy hajnalig tartó szilveszteri bulival ért véget. ? !
Azoknak a Kollégáknak, pedig akik aktívan fotóznak, ajánlom figyelmébe Márk év végi eszmefuttatását. Nekem nagyon tetszett, bár egy kicsit hosszúra futott, mint ez az írás is ?
Úgy érzem mindent összevetve, s a kellemetlenségeket levonva, sikerült a tervünket megvalósítani. Ezt köszönhetjük Nektek, rokonainknak, barátainknak akik mellettünk voltak, vannak, lesznek ?
Már csak egy jó gondolat jutott eszembe:
„The battle hasn’t finish and 2019 open another set of opportunities and possibilities”
Boldog Új Évet Kívánunk!
ui.: Korlátozottan de még akad pár helyünk idénre! Kérdezz, dobj egy mailt, beszéljünk róla! ? info@feherlovon.hu
Szenvedélyes embereket keresünk, amilyenek mi vagyunk! ?
